Sámándob.hu

Most figyelj jól, mert olyat mondok, amit csak azok hallanak, akikben már ébredezik az erdő szíve.

A sámán és az állatok kapcsolata nem olyan, mint az embereké. Nem parancsolunk nekik, nem idomítjuk őket, és nem várunk tőlük szolgálatot. Mi megértjük őket. Nem a fülünkkel hallgatunk, hanem a szívünkkel ? mert az állatok sosem szavakkal beszélnek, hanem szándékkal, érzésekkel, rezdülésekkel.

Látod azt a madarat ott a fán?

Te csak egy csipogást hallasz, de én azt is hallom, hogy mit jelent. Azt mondja: ?Itt vagyok. Jól vagyok. Ez az én ágam.?

És látod a rókát a bokrok között? A róka sosem kérdez, de mindig tudja, ha nézik. Most is azt üzeni: ?Vigyázz a talpadra, kölyök, mert a harmat eláztatja a zoknidat.?

Így beszélnek ők. Így hallgatjuk mi.

A sámán első leckéje: Tisztelet

Amikor még olyan kicsi voltam, mint most te, a nagyapám ? aki akkor már annyira bölcs volt, hogy a fáknak is tanított tanulságokat ? azt mondta:
?Minden állat tanít valamire, ha nyitott vagy tanulni.?

A sas az éleslátást tanítja.
A farkas az összetartozást.
A medve a nyugalmat és az erőt.
A méh a szorgalmat és az apró csodák tiszteletét.
A süni azt, hogy néha össze kell gömbölyödni, hogy védd magad.

A sámán sosem néz az állatokra úgy, mint alacsonyabb rendű lényekre.

Ők testvérek. A Föld ugyanúgy eteti őket, mint minket. Ugyanaz az eső oltja a szomjukat, ugyanaz a szél simogatja a bundájukat.

Ezért mondtam neked már az elején: mielőtt egy állathoz szólsz, előbb köszönd meg, hogy itt van.

A második lecke: Figyelj, de ne csak a szemeddel

Egy jó sámán sosem csak a szemével lát. Amikor belépsz az erdőbe, próbáld meg egyszer úgy hallgatni a csendet, mintha egy hosszú történetet mesélne neked.

Hallgasd meg:
? a rovarok lábának ritmusát,
? a madarak szárnycsapásait,
? a szarvas füle mögött rezdülő levegőt,
? a patak kavicsainak halk beszédét.

Ezek mind-mind költemények, amiket az állatok írnak, csak sosem papírra.

Figyeld meg a nyomokat a földön. Az állatok lába nem csak lépéseket hagy, hanem történeteket is:
? Hol járt a nyúl, amikor sietett?
? Hol állt meg a borz, mielőtt visszanézett?
? Ki volt a róka mögött, amikor kissé jobban a földbe nyomódott a lábnyoma?
Aki figyel, annak beszél a föld.
A harmadik lecke: Légy türelmes és alázatos

Sokan azt hiszik, hogy a sámán attól sámán, hogy különleges erőt kap az égtől. De ez csak fél igazság.

A sámán attól sámán, hogy megtanul várni.

Megtiszteli az állatot a türelemmel.
Nem akarja ráerőltetni a kérdéseit.
Megvárja, amíg a világ szól hozzá.

Volt egyszer egy kicsi szarvas, aki minden reggel a folyóhoz járt inni.
Hónapokig figyeltem. Soha nem közeledtem hozzá, soha nem próbáltam megszólítani. Amikor aztán egy napon mellém állt, és nyugodtan ivott mellettem, nagyapám csak ennyit mondott:
?Ma lettél igazán tanítvány.?

Mert néha a legnagyobb varázslat az, ha hagyod, hogy valami hozzád jöjjön ? nem pedig te rohansz utána.

A negyedik lecke: Egység a naggyal és a kicsinyekkel

Ne hidd, hogy csak a nagy és erős állatok bölcsek. A kismadarak, a hangyák, a pillangók ugyanúgy őrzik a világ titkait.

A hangya megtanít, hogy együtt csodákra vagyunk képesek.
A bagoly megtanít éjszaka látni ? nem a szemeinkkel, hanem a félelmeinken túl.
A kismalac megtanít örülni az élet apró pocsolyáinak.
A kis madár, aki áriákat énekel, pedig megtanít arra, hogy a szépség mindig ott szólal meg, ahol lelki béke születik.

Az utolsó lecke, amit ma adhatok:

Hallgass, és a világ is hallgat rád
Ha te meghallgatod az állatokat, ők is meghallgatnak téged.

Ha tiszteled a világot, a világ is tisztel.

Ha nyitott szívvel jársz, akkor az erdő is kitárja előtted a kapuját.

Emlékezz:
A sámán nem uralja az állatokat. A sámán velük együtt él.

Nem fölöttük áll, hanem közöttük.

És ezért értik meg.

Most pedig menj, kis tanítvány, és próbáld ki.

Figyeld meg a madarat, a tücsköt, a nyuszit.

Nem kell hozzá varázsige.

Csak egy halk ?szia?, és egy szív, amely valóban kíváncsi rájuk.