Sámándobokról
A Sámán a dobját szentként tiszteli és eképpen is bánik vele. Lóként, kajakként, kenuként nevezi. Lova legfőbb étele a tűz. Ez a tűz kelti életre a Sámándob lelkét. A Sámándob lelke nem készítéskor száll bele, hanem a Sámánnak magának kell megkeresnie és "bezárnia" a dobba. Ehhez egészen az állat születéséig vissza kell mennie és ott elkapnia a lelkét, majd köti a dobhoz, ezzel kelti életre.
Azt, hogy milyen dobot kell elkészítenie a Sámánnak, az Ős Sámánszellemek irják elő neki. A Sámándob átmérője, szélessége, a bőr fajtája, a fogó formája, a díszek mennyisége és formája, a festés rajzolata mind-mind előre meghatározott.
A Sámándobok tipusa népcsoportonként változik. A dél-amerikai indiánok Sámándobjai 30-40 cm átmérőjűek és a törzstől függően a dobon belülre, vagy kívülre rögzítik a fogót. Szintén Dél-Amerikában készítenek olyan Sámándobokat is, amik 1m átmérőjűek, egészen keskeny kávával bírnak és kívülre teszik a fogót, majd a dobbal ütik a verőt. Szibériában a vas sok helyen előfordul. Vannak olyan vidékek, ahol a Sámándobnak kovácsolt "kerete" van és dobverőként fa pálcát használnak. Más vidékeken a "hagyományos" Sámándobformát követik kovácsolt vas, vagy faragott-ékelt fogóval. A mongol Sámánok dobjai sok esetben négyzet alakúak, és kivétel nélkül szőrös lóbőrrel borítják.
A Sámándobok szerepe a formától, fajtától függetlenül egy: az agy, az elme totális kikapcsolása. Minden Sámándobnak van egy olyan rezgéstartománya, amitől az agy félig alvó, meditatív állapotba kerül, így a szellem szabadon tud repülni, utazni a világok között
A világ hármassága a Sámándobokon is megjelenik: a Sámándob kereksége az univerzum egész voltát jelképezi. A középen végigfutó gerincvonal választja ketté a dobot alsó és felső világra. A gerintcvonal maga a középső világ, ennek a keskenysége mutatja meg azt is, hogy mennyire pengeélen táncol a Sámán a végletek között, hogy magában a harmóniát képes legyen megtartani.
